Hogyan vált Láma Ole Nydahl a halál és a haldoklás szakértőjévé?
Láma Ole Nydahlnak a halál jelenségével kapcsolatos érdeklődése és szaktudása meglehetősen drámai eseményekből ered. A hetvenes években a 16. Karmapa, Rangdzsung Rigpe Dordzse, aki a tibeti buddhizmus karma kagyü vonalának vezetője volt, két fő nyugati taníványát, Ole Nydahlt és feleségét, Hannah-t arra kérte, segítsék a száműzetésbe kényszerült tibeti közösségeket, miután a kínai hadsereg megszállta a Himalájában fekvő államot. A dél-indiai menekülttáborok eleve kemény életkörülményeit csak tetézték a súlyos légúti betegségek, sok ember tüdeje és immunrendszere ugyanis – mely az évszázadok során a magashegyi klímához alkalmazkodott – az indiai dzsungelek magas páratartalmát és a forró levegőt kifejezetten nehezen viselte.
Miután a dán házaspárnak a járványos méreteket öltő halálozással kellett szembesülnie, Ajang rinpocsétól megkapták a tudatáthelyezés (tib. phova) gyakorlatának teljes átadását, és számtalan megrázó lehetőségük volt a „terepgyakorlatra”, miközben segítettek a táborok haldokló lakóinak.
Miközben mindig követték a tanítójuk útmutatásait, Láma Ole és Hannah, azzal a szándékkal, hogy életben tartsa a veszélyben forgó tibeti buddhista tanításokat, megkezdték azok átmentését a nyitott és termékeny európai, amerikai és ausztrál kultúrákba. Láma Ole, munkájának fontos részeként, az elmúlt három évtizedben négy-öt napos elvonulások keretében, évi 12-13 alkalommal, tanítványok tízezreinek adta át különféle helyeken a phova gyakorlatát.
További események is segítették Láma Olét mozgalmas életében a halál és az újraszületés folyamatának megértésében:
- 1981: fő tanítója, a 16. Karmapa halála – a tibeti mester már egy évvel korábban egy beszélgetés során zavarbaejtő pontossággal megjósolta halála körülményeit;
- 1991-93: izgalmas kutatás a Karmapa 17. tudatos újraszületése után, majd felismerése Trinli Táje Dordzse személyében – a tibeti gyermek, miközben Oléval beszélgetett, megjegyezte, hogy Ole hajviselete sokat változott a „régi idők” óta;
- 2003: közeli barátjának és tanítójának, Lopün Csecsu rinpocsénak a halála csodás események kíséretében, amelyeknek sok európai és ázsiai tanítvány is szemtanúja volt;
- Néhány hónappal később: Láma Ole saját halálközeli élménye a 88. ejtőernyős ugrása során elszenvedett súlyos balesetben; míg kómában feküdt, kapcsolatba lépett az egyik tanítványával, aki szintén abban a kórházban haldoklott vele egy időben, és tudatosan segítette őt, hogy eljusson abba a tudatállapotba, amit a Nagy Gyönyör Tisztaföldjének neveznek.
- 2007: Láma Ole szeretett felesége, Hannah gyógyíthatatlan betegségben, békésen halt meg Ole karjai között – Láma Ole előtte megállás nélkül tanított, majd a pár az utolsó néhány hónapot együtt töltötte Koppenhágában, közösen meditálva és mélyen osztozva a tanításokban.
Hannah 2007. április 1-jén éjszaka, a karjaimban ülve halt meg. Tizenötször volt klinikailag halott – több mint egy percig szívverés és légzés nélkül –, ahogy azt a szobában lévő két buddhista orvos igazolta, és minden egyes alkalommal visszatért akaratereje által. A tizenhatodik alkalommal, amikor világossá vált, hogy most már mennie kellene, phovát végeztem neki, és megkértem, hogy menjen tovább. A mosoly az arcán másnap reggel mindent elmondott. Olyan volt, mintha épp valami csodálatosan finomat kóstolt volna meg.
(Félelem nélküli halál, 206. oldal)
Azáltal, hogy ötvözi a buddhista bölcsességben rejlő mély keleti megértést a Nyugat kompromisszumot és szentimentalizmust nem tűrő tudományos kíváncsiságával, Láma Ole jelenleg minden bizonnyal a világon a legképzettebb forrása a halálra és az újraszületésre vonatkozó gyakorlati információknak.
